2013. december 23., hétfő

SZÜNETEL.

Sziasztok! Tudom, hogy borzasztóan rég írtam, majdnem hogy fél éve, de új suliba mentem és most az ismerkedés volt a fő célom, hogy jóban legyek z új osztályommal, ráadásul nehéz ez a gimis élet, elég sokat kell tanulnom :|| Ihletem sincs, hogy mit írhatnék, de majd ha lesz, mindenképp hozom a következő részt.Egy időre szünetel a blog, na haragudjatok :c  Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok. :))xx



2013. augusztus 28., szerda

#3 Játsszunk? Hát játszunk..

Sziasztook! Meghoztam a harmadik részt. Kicsit rövid lett, ne haragudjatok, de a következőt igyekszem hosszabbra írni. A helyesírási hibákat nézzétek el, mert tabról gépeltem és így jóval nehezebb, viszont megígértem. Remélem tetszeni fog. Komizzatok ésiiratkozzatok föl. 2komi után hozom a kövi részt. Jó olvasást xx



  Féloldalasan hátra pillantottam, hogy biztosra menjek és tádámm milyen igazam lett. A tegnapi zöld szemű "barátunkkal" találtam szembe magam.
 -Örülnék, ha levennéd rólam a kezed, kedvees..-be sem fejeztem tudtam fejezni, mert közbe vágott.
 -Ó, milyen neveletlen vagyok-azzal maga felé fordított és a jobbját nyújtotta nekem.-Harry, Harry Styles-mutatkozott be-és benned kit tisztelhetek?
 -Lara Smith. És többet ne is akarj megtudni, mert nem adok ki semmi infót magamról.
 -Makacs vagy. Mondták már?-fordította oldalra a fejét és felhúzta jobb szemöldökét.
 -Igen, úgyhogy nem mondtál újat. Egyébként nem veszel le a lábamról ezzel a nézéssel. Lehet, hogy más lányoknak bejön, de nekem nem.-mondtam a szemébe határozottan. Bár ne tettem volna. Kissé elkábít az a két ű golyóbis a fején. Jajj miket beszélek. Szerencsére még időben elkaptam a fejem.
 -Szóval úgy gondolod más lányoknak bejön?- Hmm..-gondolkodott el- akkor bizonyára neked is. Mellesleg te vagy az első akire így nézek. Általában valamilyen kocsmában szedem föl a lányokat, ahol már kissé ketté áll a szemem a..-magyarázkodott, de félbeszakítottam.
 -Be se fejezd. Viszont ezt jó tudni. Felhívtad rá a figyelmemet, hogy nagy ívben kerüljelek el. Most pedig , ha nem haragszol folytatnám az órát. Nem azért jöttem, hogy veled diskuráljak.-sétáltam vissza a box zsákhoz.
 -Csak nyugodtan. Én nem zavarok-leült a mellette elhelyezkedő padra és onnan figyelt. Még fél óráig edzettem, ő persze nem bírt nyugton maradni. Minden percben közbe szólt, bár az is gyakran előfordult, hogy oda jött, közel hajolt a fülemhez és nem túl szép dolgokat suttogott bele, bár ez arra késztetett, hogy még erősebben püfföljem azt a fránya zsákot. Persze ő ezen csak kuncogott. Még egy utolsó ütést mértem rá, majd úgy gondoltam lejárt az edzés idő.
 -Na én mára végeztem-indultam el a pad felé, hogy összeszedjem a cuccaimat-végre nem kell tovább néznem a képedet-jegyeztem meg halkan.
 -Tudod.. a fülem még nem rossz-vigyorgott rám.
 -Akkor jó, Remélem bevésted az agyadba, hogy nálam nem kívánatos személy vagy. Na szia.-azzal elindultam Mike irodája felé, szerencsére nem kellett tovább mennem, ő is pont ekkor igyekezett felém.
 -Nagyon sajnálom Lara.tényleg. De ez a hívás nagyon fontos volt-nézett rám bűnbánóan.-De amint látom segítségedre volt valaki-nézett a hátam mögé. Tudtam ki az, így nem kellett követnem pillantását.
 -Igen, a hátráltatásban.-gondoltam magamban.-Aha, mutatott egy-két gyakorlatot.-mosolyogtam kedvesen.-Mikor jöhetek legközelebb?kérdeztem.
 -Holnap után ugyan ebben az időpontba. szabad vagyok, ha az neked jó.-nézte a határidő naptárját.
 -Tökéletes, akkor majd találkozunk.Szia.-sajnos eddigre már Harry is ideért és nagy valószínűséggel hallotta, hogy mikor jövök legközelebb. Csak nehogy újra betoppanjon.. Mire gondolatmenetem befejeztem, már az utcán voltam és haza felé vettem az irányt. Mielőtt Amy jönne össze szeretnék dobni valami kaját, nem szeretek úgy vendéget várni-ha az jelen esetben a legjobb barátnőm is- hogy nem tudom mivel megkínálni. Még gyorsan beugrottam a Starbucksba, hogy a jól megérdemelt edzés utáni forrócsokimat megvehessem. Mostmár tényleg gyorsabbra vettem a tempót, még a végén előbb ér hzzánk barátnőm, mint én. Miután nagy nehezen előkotortam táskám aljából a kulcsot, konstatáltam, hogy nen volt a megszokott zsebben a telefonom. Villám sebességgel túrtam ki táskám tartalmát, de csak ekkor ugrott be-Basszus, ott hagytam-mondtam ki hangosan és eléggé idegesen. Hirtelen megfordultam és abban a pillanatban lefagytam. Nagy göndör fürtökkel teli fej vigyorgott vészesen közeledve az arcomhoz.-Ezt keresed?-mutatta fel a telefonom. Már nyúltam volna érte, de elhúzta.Előbb csókolj meg-mondta ravaszul.Játsszunk?Hát játszunk. Szája már csak milliméterekre volt az enyémtől..

2013. augusztus 25., vasárnap

#2 Már megint ő..

 Sziasztok. Meghoztam a 2.részt.Köszönöm a kommenteket és azt a 2 feliratkozót. Örültem neki, de remélem leszünk még többen is. Szóval kommenteljetek és iratkozzatok fel. 2komi után hozom a kövi részt :)xx



~Lara szemszöge~

  Akik ismernek, mind tudják rólam, hogy nem a koránkelésről vagyok híres. Ez ma sem volt másképp. Kómás fejemet felemeltem selymes párnámról és a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, mennyit üt az óra. Ugyan a reggel miatt még elég homályosan láttam, de annyit ki tudtam venni, hogy a kijelzőn nagy betűkkel virít, 11:26. Kiemeltem a lábaimat a jó meleg paplan alól, belebújtam a mamuszomba és lebattyogtam a lépcsőn, amely egy-egy foknál megnyikordult.Anyu és Apu már-mosolyogva(?)-vártak a konyhában.
 -Jó Reggelt Lara- köszöntött kedvesen anyu. Mit ne mondjak, kissé meglepett- beszélnünk kell valami fontos dologról- vette komolyra hangnemét. Őszintén szólva kicsit megijesztett.Vajon mi lehet? Nem kellett gondolkodnom, ugyanis a következő másodpercben már választ is kaptam kérdésemre.-Arról lenne szó, hogy Apáddal el kell utaznunk egy kis időre Spanyolországba, mert felajánlottak egy jobb munkalehetőséget és nem szeretnénk elszalasztani. Fél évről lenne szó, de majd időközönként haza jövünk meglátogatni. Fél évről lenne szó..egyenlőre-emelte ki az utolsó szót- Mivel már nagy lány vagy, itthon maradhat egyedül és nem kell a Nagyihoz menned-még jó- de azért örülnénk, ha sokszor meglátogatnád.-csak úgy áradt belőle a szó. Mintha felhúzták volna, mondjuk már megszoktam. Sokszor van ilyen.-..a kis polcon-szakította félbe gondolatmenetemet Anyu.
 -Öööm. Mi van a kis polcon-kérdeztem vissza.
 -A lakáskulcs. És örülnék, ha nem veszítenéd el-na igen, én jó vagyok a cuccaim elvesztésében.-Vigyázz magadra-jött közelebb Anyu és megölelt-és ne reggel 6-kor gyere haza minden nap, ha lehet-jó kislány módjára bólogattam.Apu következett. Karjaiba zárta nem túl nagy termetű testem és a fülembe súgott pár szót.-Csak óvatosan. És légyszíves telefonálj, ha valami baj van. Erre felé sok az elvetemült állat, aki az ilyen szép lányokat szereti.-hirtelen a Göndörke vigyorgó képe ugrott a szemem elé és rájöttem, még a nevét sem tudom. Gyorsan elhessegettem ez a gondolatot és óvatos ellöktem magamtól.
 -Jaaj Apu. Tudok vigyázni magamra-mosolyodtam el.
 -Nekünk mennünk kell, itt a taxi. Pénzt pedig minden hónapban küldünk a lakbérre és a megélésedre.Szeretünk-azzal az ajtó becsukódott és egy kis időre mondhattam, hogy enyém a ház.Bár már előre érzem, hogy nem leszek túl sokat egyedül itthon. Gyorsan felszaladtam a szobámba, kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam is barátnőm számát.2 csöngés után fel is vette.
 -Hallod.. olyat mondok, lehidalsz.-szóltam bele rögtön.
 -Na ki vele-sürgetett. Töviről hegyire elmeséltem neki mindent.. kétszer, ugyanis azt hitte álmodik.
 -Hát ez bazira jó-állapította meg- csajszii.. bulit csapunk- na ettől féltem.
 -Nem hiszem, hogy jó ötlet. Ha fény derül rá, Anyámék kinyírnak.
 -Jó, nyugi. Nem nagyot csak egy kisebbet és megválogatjuk kiket hívunk.-szorosan behunytam a szeme és úgy válaszoltam.
 -Rendben- de már előre láttam, hogy nem túl jó döntés.Le is tettük a készüléket, miután megbeszéltük, hogy este átjön.
 Hasam egy nagy korgással jelezte, hogy kéne valamit ennem, ugyanis másfél órája indultam el reggelizni. Lementem a konyhába, betettem egy pirítóst, majd míg kész nem lett, megcsináltam a kakaómat. A kenyérsütő kattant, ami azt jelenti el is készült a kenyerem. Rá csurgattam a mézet egy csiga alakot formálva, majd úgy kentem el. Kis kori hagyományom, még Anyu mutatta. Mire végeztem a reggelivel, már 1 óra volt, gondoltam, most már neki állhatok készülődni. Melegítő nadrágot húztam a lábamra, hozzá egy ujjatlan sport pólót vettem. A fürdő felé vettem az irányt, ahol egy egyszerű copfba fogtam a hajam és egy alap sminket kentem magamra, hisz az edzés folyamán úgy is elkenődik. Fogtam egy fél literes-Colas-üveget, amin ráadásul a saját nevem szerepelt, odasétáltam a csaphoz és engedtem bele jó hideg vizet. Elővettem rég használt sport táskám, majd abba tettem bele a telefonommal és pénztárcámmal együtt. Fél 2 volt. El is indultam, hogy normális tempóban oda érjek időben.
  Megálltam a nagy vaskapu előtt és mély levegőt vettem-Biztos ezt akarod?-kérdezte a belső hangom-Igen!Lara ne szórakozz már, indulj!-"válaszoltam", ezzel járásra bírva lábaimat. Sec perc alatt bent is voltam az edző teremben, ahol Mike már várt.
 -Hello Lara-üdvözölt-Micsoda pontosság-tárta szét a karjait.
 -Szia.Ezt meg kell szoknod tőlem. Ha megígérek valamit, azt legtöbb esetben be is tartom.-mosolyogtam.
 -Ezt jó hallani. Akkor kezdhetjük is. Látom rajtad is van már az edző ruha.Már egy fél órája edzettünk, mikor hirtelen megcsörrent e telefonja.
 -Ne haragudj, ezt fel kell vennem.Addig csináld tovább, mindjárt jövök-Azzal kisétált a teremből.
 Eddig két mozdulatot mutatott, hogy hogyan üssem. Kisebb-nagyobb sikerrel csináltam őket. Mikor a bal kezemet lendítettem volna, valaki egy határozott mozdulattal megfogta azt, míg másik kezét a derekamra vezette.
 -Lejjebb vidd a kezed Édes-tanácsolta, viszont nem Mike hangját véltem felfedezni beszédében..jajj.nee..
 

2013. augusztus 23., péntek

#1 Remélem még látjuk egymást..

Halii. Meghoztam az első fejezetet. Próbáltam elővenni a jó fogalmazásom, azért remélem valamennyire sikerült. Ha van egy kis időtök kommentejétek, hogy tudjam ,mennyire tetszik. ja és persze iratkozzatok fel. 2 komi után jön a kövi rész xx



~Lara szemszöge~

Éppen Amyvel beszéltem telefonon, mikor ez az ötletem támadt.
 -Úúú, figyelj, van valami és érdekelne a véleményed, de már leszakad a kezem annyit telefonálunk. Mi lenne, ha negyed óra múlva találkoznánk a törzs...-be sem fejeztem a mondatot és közbe vágott.
 -Rendben-már csak a pittyegés jelezte a fülembe, hogy a vonal megszakadt.
Gyorsan felkaptam magamra egy sötétkék farmert, egy vörös pólót és mivel az időjárás kedvezett nekünk csak egyszerű nyári cipőt.
-Elmentem, majd jövök-ordítottam el magam, nehogy aztán megint vita legyen, hogy se szó, se beszéd eltűntem.
Gyorsan rakosgattam egymás után vékony lábaim, hogy minél előbb beszámolhassak barátnőmnek a fejleményeimről. Röpke 4 utcányira volt a Starbucks a házunktól, így máris ott álltam előtte és az órámra pillantottam, Amy mikor érkezik meg. Ebben a pillanatban hangos sikítás közepette rohant felém egy szőke lobonc..nem is sejtem ki lehet. Miután jó szorosan megölelgettük egymást, beléptünk az ajtón, ami abban a pillanatban egy csilingelő hangot adott ki, jelezve, hogy jött valaki. Elkértünk a szokásos forrócsokinkat, amit Mike óvatosan helyezett a kezünkben, nehogy kilötykölje és megégesse vele vékony bőrünket. A már jól ismert asztalnál foglaltunk helyet és máris rátértünk a tárgyra.
 -Szóval mi lenne az?-húzta fel az egyik szemöldökét Amy kíváncsian.
 -Tudod..mostanában nem csinálok semmit szinte.Zenét hallgatok,olvasok és Veled meg a Nagyimmal vagyok.Majd mikor épp egyik sincs a szüleimmel egy légtérben tartózkodom, ami nem jelenthet mást, csak veszekedést. Ezáltal eléggé felhúzom magam és ideges leszek. És most jön a fekete leves. Arra gondoltam, hogy elmehetnék boxolni és ott minden fölös energiámat leadnám-hadartam el gyorsan és csak remélni tudtam, hogy Amy bírta követni.
 -Ööö..értem. Figyelj, ez a te döntésed, én nem szeretnék beleavatkozni. De tudd.. ha egy karcolás is lesz rajtad, mert mondjuk ki akar állni ellened valaki harcolni, velem gyűlik meg a baja. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy elviseljem, ha bajod esik.-tisztában vagyok vele, hogy mennyire szeret és én is őt, de olyan jó volt hallgatni, hogy ennyire megszeretne védeni, mondandója végére meggyűlt könnyel a szemem.
 -Szeretlek-csak ennyit bírtam mondani
 -Ha szeretnéd, még most elmehetünk a városi box klubba-ajánlotta fel
 -Úúú, jó-máris fölpattantunk és egy "szia" után-mivel ismertük Mikeot- elhagytuk a kávézót. Mivel Londonban a központban laktunk, így minden közel volt egymáshoz. Sétáltunk egy keveset és máris ott tornyosodott felettünk a betontömeg amire nagy betűkkel volt kiírva, hogy BOX. Bemerészkedtünk az épületbe, aminek a vasból készült ajtaja hangosan felnyikordult. A következő pillanatban egy 19 év körüli-elég helyes-fiú lépett elénk.
 -Segíthetek valamiben?-vette elő perverz mosolyát, ezzel megmutatva édes gödröcskéit. Jajj Lara mi beszélsz? Azt se tudod ki ő..
 -Ööm.Ha meg tudnád mutatni, hogy hol lehet box órákat kérni akkor igen-mosolyogtam vissza
 -Ilyen vékony kislányok boxolni szeretnének?! Netán önvédelemből?-kissé megrémisztett..és ahogy a gyönyörű zöld szemeivel fogvatartott.
 -Egyúttal az is benne van. De most főleg feszültség levezetés képpen kellene.-válaszoltam, de már vártam, hogy végre megmutassa, amit eredetileg kértünk tőle.
 -És megtudhatom, hogy miért vagy ideges?-na jó,azért ez már túlzás.
 -Ne haragudj, de nem ismerlek és nem is szeretnék róla beszélni. Inkább megmutatnád végre, hogy hol lehet jelentkezni?-emeltem kissé feljebb a hangom.
 -Cccss.nem kell felkapni a vizet, Csak egy egyszerű kérdés volt. De ahogy óhajtod, már mutatom is-azzal egy 180 fokos fordulatot vett és elindul előre, közben halkan dudorászott. Kicsit idegesítő volt már.
 -Itt is vagyunk. Én nem mennék be ha nem haragszotok-állt meg.-de remélem még látjuk egymást-suttogta, mikor egész közel hajolt hozzám, majd rám kacsintott és elment.
 -Ilyen helyes pasit-állt még mindig ugyan abban a pózban Amy lélegzetvisszafojtva-és folyton téged nézett.Tuti bejössz neki-na erre 3szor akkorára nyitottam a szemem, mint eddig volt.
 -Drága Amanda Peat. Jobb lesz ha kussban maradsz, mert ha gondolod, már most elkezdem a box órákat és jajj lesz neked.-mire ő csak kuncogott.. tudta, hogy nem gondolom komolyan.
 -Inkább kopogj már be-szólt rám. 5perc múlva már bent is voltunk és éppen azt egyeztettünk Joeval, hogy mikor menjek.
 -Az jó, ha holnap kezdesz?-töprengett-mondjuk 2kor?-nézett rám
 -Tökéletes. Akkor holnap 2. Viszlát-azzal elhagytuk az épületet és mindketten haza felé vettük az irányt, az elmaradhatatlan búcsúzkodás után.
Otthon már csak arra volt energiám, hogy ruhát váltsak és álomba ringassam magam..



Prológus


Sziasztok. Már egyszer belekezdtem egy blogba, de nem lett túl nagy sikere. Valahogy éreztem, hogy nem lesz, mert igazából még nekem is túl egyszerű volt. De most megpróbálkoztam egy másikkal, hátha ez elnyeri a tetszéseteket, ha igen kommenteljetek és iratkozzatok fel visszajelzés képpen. 2 komment után hozom a következő részt:))





Hogy lehetne boldog az ember élete, ha azok, akikkel együtt él, nem szeretik. Akár mit csinál, az csak rossz lehet, mintha utálnák, de ugyanakkor haza rendelik időben, nehogy baja essen. Bár őt ez nem mindig érdekli, azok ellenére, hogy nem rossz ”gyerek”. Sokszor Nagymamájához megy, akivel nagyon jó a viszonya, rá inkább tekint úgy, mint anyukája.
Lara Smith vagyok, most töltöttem be 18. életévemet, ezzel befejezve az iskolát. Kitűnő tanuló voltam és illedelmes, ezzel szemben sok csínytevésben részt vettem, amiket legjobb barátnőmmel, Amyvel eszeltünk ki. Itt állok a felnőtté válás küszöbén és nem tudom, mi szeretnék lenni. Sajnos sok időt töltök otthon, ezáltal minden nap hallgathatom szüleimtől, hogy „kezdjél már magaddal valamit”. Na igen ez jogos és egyet értek velük, de a kérdés.. hogy mit? A semmittevéssel előjön rajtam a depresszió és a mindenki utál érzés, de ezt azzal, hogy bedugom a fülhallgatóm és max hangerőre tekerem a One Direction vagy a Lawson legújabb számát, nem múlik el. Hirtelen mintha villanyt gyújtottak volna a fejemben, támadt egy számomra kíváló ötlet. Nem szeretnék senkit bántani, de a boxzsák arra való, hogy üssék.. nem? Áldom azt a napot, mikor ez eszembe jutott. Lehet, hogy mégis jobbra fordul az életem..?